Garda-tó élménytúra

Frissitő mediterrán kalandtúra varázslatos környezetben!
A Garda-tó Észak Olaszország legnépszerűbb utazási célpontja. Számos európai kel útra e helyre, hisz nem mindennapi élmény egy ilyen hatalmas tó, ilyen csodálatos mediterrán környezetben. Egyedi klímája és változatos felépítése miatt a kalandsportok fellegvára.

Sziklamászás, windsurf, kite, via ferrata, kerékpározás, túrázás, canyoning, szinte nincs is olyan sport aminek ne adhatna otthont a végletek hazája. A havas hegycsúcsok árnyékában megbújó citromfák és pálmafák hihetetlen kontrasztot húznak, s a tó inkább kelti egy tengerpart érzését, mintsem egy szokványos állóvíz egyszerű mivoltát.

Képek forrása: MAKASE

A Garda-tó

A Garda-tó vagy Benaco (a Benaco változatot használják a tó és a környező területek megjelölésére) a legnagyobb tó Olaszországban, amelynek területe mintegy 370 km². Három régió közötti kapcsolatot teremt meg: Lombardia (Brescia tartomány), Veneto (Verona) és Trentino-Alto Adige (Trento). Vele párhuzamosan folyik az Adige, mellyel a Monte Baldo hegység köti össze. Az északi fele olyan, mint egy keskeny csatorna, mely kiszélesedik dél felé, s a kiterjedt részt dombok veszik körül. A Garda-tó egy nagyon kedvelt turisztikai célpont, évente több százezer ember látogatja meg.

Etimológiája

A jelenlegi név, a Garda-tó, a középkor óta használatos, míg a Benaco név már a római kor óta ismeretes. Az első név germán eredetű, az utóbbi szinte biztosan kelta. A latin szó, Benacus, jelzi a tó földrajzi adottságait: bennacus, azaz sok köpeny. A tó veronai oldalán fekszik Garda városa, melynek neve a többi kevésbé ismert hellyel együtt (Gardone, Gardola, Gardoncino, Le Garde) tanúsítja a germánok ittlétét és uralmát a VI. és a VII. században, különösen a Lombardokét.

Földrajz

A Garda-tó északi részén található völgy az Alpokba kúszik felfelé, míg a déli területe a nagy Pó-síkság felé. Az első keskeny és hosszúkás alakú, a második nagy és félköríves. Vízgyűjtő területe 2290 km ², a tó felszíne 52 km hosszú, a medence 95 km, legnagyobb szélessége 16 km, a medencének 42km (ez a maximális szélességet, és a rá merőleges hosszát jelenti mindkét esetben). A tó 65 m tengerszint feletti magasságban van, és legnagyobb mélysége 365 m.

Belül a medencében lévő nagyobb csúcsok a Presanella csúcs (3556 m) és Adamello hegy (3554 m), ezeken kívül azonban a legtöbb terület 65 és 1500 m tengerszint feletti magasság között mozog. Morfológiailag a Garda-medence is négy részre osztható: a síkság mintegy 200 km ², a tó felszíne 370 négyzetkilométer, a nyugati és a keleti része 500 és 1040 km².

A Garda-tó vizében több város fürdőzik, Brescia tartományban (Sirmione, Desenzano del Garda, Lonato, Padenghe sul Garda, Garda-Moniga, Manerba del Garda, San Felice del Benaco, Salò, Gardone Riviera, Toscolano-Maderno, Gargnano, Tignale , Tremosine, Limone sul Garda), Verona megyében (Peschiera del Garda, Castelnuovo del Garda, Lazise, Bardolino, Garda, Torri del Benaco, Brenzone, Malcesine) és Trento tartományban (Riva del Garda, Nago-Torbole).

Szigetek

A Garda-tóban öt sziget van: a legnagyobb a Isola del Garda , amelyen egy gyönyörű, XVIII-századi velencei stílusú épület áll, és ehhez közel egy másik, San Biagio, más néven a "Nyúl", amely mintegy 200 méterre "úszik" a parttól (száraz időszakban gyalogosan is megközelíthető). Mindkettő San Felice del Benaco és Manerba del Garda parthoz közeli részén található.

Egy másik sziget, amely a harmadik legnagyobb, az Isle of Trimelone, híres arról, hogy az első és a második világháborúban itt gyűjtötték a fel nem robbant lőszereket. A két kisebb pedig, a Dream (ez száraz időszakokban szintén csak rövid sétára van a parttól), s mindössze 20 méterre az Álom félszigettől az Olajfák szigete. Van még sok más kiálló kő, "sziget", a Garda-tóban, főleg a Garda- és San Biagio szigetek között, amelyek az évszaktól függően többé-kevésbé kilátszanak, és veszélyt jelenthetnek a vízi-járműveknek.

Moréna Dombok

A Garda-tó déli részén, Verona, Mantova és Brescia között, van egy nagy moréna amfiteátrum, ahol kört és hullámos alakzatokat formáló moréna dombokat alakítottak ki az ősi gleccserek a pleisztocén korban. Ezek a területek az ősidők óta lakottak, melynek természeti szépséget a mediterrán éghajlatra jellemző növények adják (olíva, szőlő, gyümölcs, agave, stb.), köszönhetően a Garda-tó mikroklímája által létrehozott viszonyoknak, mint az enyhe tél (többek között pl. ez biztonságot nyújt számos itt telelő madárfajnak).

Gulya, lovak, sport, és egyéb állatok, idilli hangulatú hegyek, a tavasz folyamán születő vadon élő virágok, mint a kankalin, a nőszirom, az ibolya és a liliomok, s a nyáron virágzó vad orchidea fajták. Továbbá, a védett területeken találkozhatunk vadon élő nyulakkal és kisemlősökkel, vízi- és ragadozó madarakkal. A tavak és árkok tele vannak csukával, ponttyal és angolnával. A tó különösen érdekes madárvilágot rejt, köszönhetően a gém, az éjszakai gém, a bölömbika, a nagy kócsag és számos kacsafaj (pl. a böjti réce és a vadkacsa ) jelenlétének. Sőt, ezek a dombok fontos útkereszteződésében találhatóak számos vonuló fajnak, ahol ők is megtalálnak olyan rovarokat, amik inkább csak tiszta környezetben élnek. Több természetvédelmi terület található itt, a legfontosabbak a Mincio és Castellaro Lagusello Természetvédelmi Park.

Éghajlat

A Garda-tó medencéje mérsékli a félig-kontinentális éghajlat, a Pó, és a felső alpesi völgyek hatásait, így a tél enyhébb, a nyári hőség kevésbé nyomasztó. Figyelembe kell venni azonban a hely adottságait is, minthogy a tóhoz nagyon közel van a legtöbb helyen keskeny és meredek part. A tó enyhítő hatása mindig függ a szélrendszertől, így még egymáshoz közeli területeken is jelentősen eltérő hőmérsékletek lehetnek.

Például a kelet-nyugati part menti övezetek mérséklése teljes mértékben a víznek tulajdonítható. Más területeken, például a tó északi térségeiben, s a Pó völgyében, a Garda-tó hatását valamelyest ellensúlyozza több tényező is, különösen télen. A tó enyhébb területei a nyugati parton fekszenek (Limone sul Garda, Gardone Riviera, Salo), valamint Desenzano del Garda - Sirmione. Az alsó keleti parton (Bardolino - Peschiera del Garda) hűvösebb van. Ez a vidék és a környező síkság jobban ki van téve a hideg légtömegeknek. Északról a magas Garda Trentino befolyásolja a téli hideg levegő beáramlását a medencébe (Riva del Garda - Arch).

Növény- és állatvilág

Az egymást követő jégkorszakok és kiolvadás eredetileg hasonló növényzet alkotott, mint az európai kontinensen, de az özönvíz után a hetedik században kezdett kialakulni a Garda-tóra ma is jellemző növénytakaró: a gesztenye, a dió , az olajfa , a szőlő és a gabona, amelyek a tó botanikai szempontjából jelentősek, köszönhetően a mediterrán éghajlatnak a parton, s a környező alpesi hegyeknek (különösen a Mount Baldo-nak). A tó menti növényzet természetes vegetációja vadrózsa bokrokból, citromfákból, leanderekből, mimózabokrokból, akácfákból, és aranyvesszőből áll.

A Garda Veronese partját az "Olajfák Riviérájának" is nevezik, mert rengeteg található itt, köszönhetően a kedvező éghajlatnak. A Brescia oldalon a "Citrom Riviéra" húzódik. Itt a meredek parton kertekben termesztik a növényt, tipikus lépcsőzetes mediterrán falakon és pilléreken. Híresek, de manapság már kevésbé gyakoriak az ún. "citrom házak", amelyek olyan tolóajtós üvegházak, ahol a citrom és a lime biztonságban töltheti a téli időszakot. Ezek az üvegházak nyáron természetesen nyitottak. A citromot a tizenharmadik században telepítették be erre a területre.

Turizmus

Nem csak a csodálatos táj vonzza a turistákat, hanem a "tömeg", a tengerparti életérzés is. Mivel viszonylag sík a terület, alkalmas számos nagy szórakoztató központ felállítására, ami szintén vonzó az ideutazók számára. A környék idegenforgalmi fejlődése a tizenkilencedik század végén kezdődött, ekkor azonban még csak az elit turizmusról szólt, és szinte kizárólag a tó északnyugati területére terjedt ki. Az egyik első turisztikai központ a Gardone Riviera volt, ahol a századfordulón Luigi Wimmer szerelmes lett, s úgy döntött, hogy egy kis hotelt, egy szállodát épít, amely a felesége halála után készült el. Ő volt az első szállodatulajdonos a Garda-tónál. Később az ő szállodájából lett a luxus Grand Hotel Riviera Gardone.

A tó keleti partvonalán (Riviera Veronese) csak jóval később, a harmincas években indult fejlődésnek a turizmus, aminek következtében sok, közvetlenül a parton álló házat lebontottak - hogy parti sétányt alakíthassanak ki.

Mivel a második világháború után a turizmus egyfajta átalakuláson ment keresztül, a hosszú távú tartózkodásra "szakosodott" turizmushoz mellett kialakult az "átutazó" turizmus - ez is két csoportra osztható: vannak akik egy hétvégét töltenek el a tónál, valamint akik csak néhány órára állnak meg kirándulni. Az első csoport tipikusan a hosszú hétvégét, több napos ünnepet itt eltöltő emberek, ők vannak többen (számos olasz, német, francia, svájci, holland és más külföldi). Mindkét típusú idegenforgalom jelentős változásokat hozott a hely területi és lakossági viszonyainak alakulásában.

Másik nagy csoportja a turistáknak, akik sporttolási céllal keresik fel ezt a helyet. A vízi sportok hatalmas tárháza áll rendelkezésére az ide látogatóknak. Az időjárás többnyire szeles, ezért mindig több száz szörfös, kite-os lepi el a víz felszínét.
Nagy hagyománya van a sziklamászásnak, szinte minden kisvárosban található több túra- és mászófelszerelés bolt. Van kemping boulder teremmel illetve mászófallal, direkt ennek e réteg kegyeit keresve. Számtalan via ferráta túra útvonalból válogathatunk mindenféle jelleggel és nehézséggel.

Másik nagy csoportja a Garda-tóhoz látogatóknak, a kerékpárosok. Hegyen, völgyön, országúton, mindenhol találkozhatunk velük. Számos hatalmas eseményt rendeznek az ő szórakoztatásukra is.
Felsorolásunkból nem maradhatnak ki a túrázók és a kirándulók sem, mivel nekik is kifogyhatatlan lehetőségeket nyújt ez a hely.

Főszezonban és ünnepnap a forgalom nagyon intenzív, és teljes a telítettség a parti sétányokon, a villák, szállodák, kempingek és számos más turisztikai épület környékén, így ma már megkezdődött az építkezés más területeken is (Monte Baldo, Lessinia, Valpolicella, Brescia dombjai és völgyei körül).

Navigáció

A motoros hajó használata megengedett a tavon, de legalább 300 m távolságra a parttól, kivéve a hegyfokon Sirmione-nél, Salo és Manerba öblök és a Garda szigetnél, itt a parttól 150 m-en túl megengedett. A Garda-tó felső részén ezzel szemben tilos a motoros hajók használata, néhány kivételtől eltekintve. A maximális sebességnek kevesebbnek kell lennie, mint 20 csomó nappal, éjszaka 5 csomó, és 3 csomó a kikötőkben és a part menti védett területen.

A parttól 500 méterre lehet gyakorolni a vízisízést, amely esetben a legnagyobb sebesség nem haladhatja meg a 25 csomót. Minden esetben ellenőrizni kell az illetékes hatóságok előírásait, a további kötelezettségek és / vagy korlátozások miatt, valamint tájékozódni a zátonyok, úszók, szörfösök és egyéb kedvtelési célú kishajók jelenléte miatt. A Garda-tó nagyobb várososaiban menetrend szerinti motorcsónakok és kompok szolgálják az utasok és járműveik szállítását, amit a Navigarda társaság üzemeltet.